Bioetanol és az éhezés

A szeptember 17-i hétvégén - az Európai Mobilitási hét alkalmával - a Magyar Bioetanol Szövetség  tájékoztató sátrat állított a Andrássy úton. Szokás szerint rengeteg érdeklődő állt meg és kérdezősködött az E85-kapcsán. A rendezvény elérte célját, a turistákon és a gyerekeken kívül sok környezetvédelemre nyitott ember sétált a sátrak között. Mellettünk komposztálók, szelektív hulladékgyűjtők voltak.

2011 szeptember 17. - Andrássy út - Magyar Bioetanol Szövetség tájékoztató standja

Bevallom, meglepődtem, hogy szinte minden érdeklődő tisztában volt az E85 adómentességének eltörlésével, és sok aktív felhasználó is megfordult a sátornál. Szóba kerültek a műszaki nehézségek, de a szokásos "az úgy hallottam, megeszi a gumicsövet" kérdést/állítást most alig néhány ember mondta. Négy év tapasztalata ezeket az aggodalmakat talán már eloszlatja.

A józanul gondolkodó, tájékozott környezetvédők zöme sem tekint ellenségként a bioetanolra. Akiket nem tudnak megvezetni, nyilvánvalóan nem állnak zöld ruhában egy kőolaj-feldolgozó mellé. A hazai E85 létjogosultsága ma már nem kérdés, a hazánkban termelt alapanyag feldolgozása soha nem veszélyeztette a magyar élelmiszeripart még a mezőgazdaságilag kedvezőtlenebb években sem, ráadásul idén a kukurica termés nagyon jó volt. Az E85 gyártásnak gazdaságilag is kizárólag pozitív hatásai vannak az országra nézve. Az üzemanyag importfüggőség csökkentése minden józan gondolkodású embernek célja.

A legutóbbi internetes közvélemény-kutatás eredményeit elemezve mégis az alábbi megjegyzés varázsolt mosolyt arcomra:
"Betiltanám. Nehogy már mezõgazdasági mûvelésre alkalmas területeken termeljünk üzemanyagot, amikor a világ egyik fele éhezik, a másik fele meg emiatt drágábban veszi az élelmiszereket!!!!!!! "

Sajnos a fenti vélemény is bizonyítja, milyen ostobaság jeleskedik ezen a területen. Komolytalan hozzáállás, remélem, aki leírta, az sem gondolja komolyan.

Tételezzük fel, hogy a véleményezőnek nincs fogalma a jelenlegi szabályozási rendszerekről, nem ismeri az ide vonatkozó direktívákat, nem tudja, hogy az Unió milyen óvintézkedéseket tett a termőföld megóvása érdekében. Nem ismeri az etanol gyártási technológiákat, és fingja sincs arról, hogy miként zajlik minden. Tételezzük fel, hogy a nevezett egyén tesz a magyar gazdaságra, nem érdekli a hazai munkaerő és a hazai alapanyag-feldolgozás.
Én mégis azt feltételezem, hogy valamiféle közlekedési eszközzel jár, illetve élelmiszer boltban vásárol olyan termékeket, melyek nem a lakóhelyén készültek. Sajnos akárhogy is küzd, a kőolaj-függősége fizikai létezésével megkerülhetetlen. A lokális közlekedés egyes esetekben kiváltható emberi erővel, de a szállítás sajnos nem. Vagyis a bigott környezetvédő is akarata ellenére kőolajfalóvá válik. Mivel hazánk elég rosszul áll kőolajból, így kizárólag importra építhetünk. Vagyis aki be szeretné tiltani a bioüzemanyagokat, az bizony a külföldi import fosszilis kitermelést támogatja.

De nézzük tovább, vessük el megint az átkozott gazdaságot, nézzük humán oldalról, figyelembe véve az éhezőket.
A szociális érzékenység valahogy mindig utat tör, ha bioüzemanyag kerül szóba. Borzasztó aggodalom sugárzik minden ilyen jellegű kommunikációból, és azonnal szívükön viseljük Afrika sorsát. De vajon attól, hogy hazánkban nem dolgozzuk fel a hazai kukoricafelesleget, vajon miként segíthetünk a problémán? Biztos, hogy a gonosz bioüzemanyag rém ennek az oka? Biztos, hogy hazánknak nincs nagyobb problémája, mint ingyen élelmiszer segítséget nyújtani?

Nézzünk egy szélsőséges példát, mert ugye Magyarország más. Itthon nem az éhezést jelentene egy fejlődő ágazat, hanem az ellenkezőjét. Na de ugye ezzel most nem foglalkozunk.
Nézzük a gonosz amerikai termelőt, aki az elmúlt évek alatt meggazdagodott az E85-ből, és alkoholmámorban fetrengő milliárdos tőkéssé vált. Na de mit tett ez a szerencsétlen évekkel a bioüzemanyag megjelenése előtt? Azt feltételezzük, hogy pár éve ugyanazon a földön termelt élelmiszeripari kukoricát ingyen küldte a fejlődő országokba, csak hogy ne éhezzenek? Ne legyünk már ennyire hazugok. Nem kell gazdasági szakértőnek lenni, hogy megértsük, a harmadik világ élelmiszerhiányát nem lehet a bioüzemanyagra fogni. Illetve lehetni lehet, de aki ezt mondja, vagy rendkívül ostoba vagy demagóg.

Tévedés ne essék, a bioüzemanyag istenítése sem az út. A terményből előállított üzemanyagnak határai vannak, de ne feledjük, komoly határai vannak a kőolajnak is. A bioüzemanyag nem a jövő üzemanyaga, még akkor sem, ha a biomasszából előállított üzemanyagot is figyelembe vesszük. Aki komolyan foglalkozott a témával, ilyet nem is állított sosem. A bioüzemanyag a jelen üzemanyaga. Az USA nagyon messze van, minden tekintetben, nekünk Európára kell tekintetni, ahol a hibákon tanulva jól szabályozott feltételek mellett óriási lehetőségek rejlenek elsősorban a szabad mezőgazdasági potenciállal bíró országok számára. Vajon nagy hirtelen melyik országot tudnánk mondani?
Hazánknak a bioetanol-gyártás óriási lehetőségeket tartogatna, talán nem túlzok, hogy ha azt mondom, hogy a szellemi tőkén kívül egyebünk sincs, mint kihasználatlan szabad termőterületünk. Ezekből kéne profitálnunk, és igenis termelni rajta ésszerűen, hogy magunk ne éhezzünk.