BANNER

_
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: motalko. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: motalko. Összes bejegyzés megjelenítése

Ajánló: Motalko - Egy benzinkút krónikája


2008. év végén már elmeséltem Magyarország legrégebbi benzinkútjának történetét "Ahol alkoholt mértek 1936-ban is" címmel. Nagy örömömre szolgál most, hogy Havas Miklós és Kékesi Attila dokumentumfilmet készített a kalandos történetből.
A film a 42. Magyar Filmszemle versenyprogramjában vesz részt az alábbi időpontokban megtekinthető:

  • 2011. május 6. 16:15 Uránia, Fábri terem
  • 2011. május 7. 18:00 Corvin, Radványi terem
  • 2011. május 8. 18:00 Puskin, Amarcord terem

42. Magyar Filmszemle adatlapján:
Motalko - Egy benzinkút krónikája

Facebook:
MOTALKO-Egy benzinkút krónikája/ The Chronicle of a Petrol Station


A sajtóanyag:

Dokumentumfilm készült az első magyarországi benzinkútról és annak tulajdonosáról Landthaller Taszilóról a Habana Media gyártásában. A Motalko- Egy benzinkút krónikája című dokumentumfilm rendezője-forgatókönyvírója Kékesi Attila, producer-forgatókönyvírója Havas Miklós. A dokumentumfilm az első magyarországi benzinkút tulajdonosa, Landthaller Tasziló történetét meséli el. A film egy majd száz évet átölelő családtörténeten keresztül kívánja bemutatni, hogy miként sikerült, ahogy mindenki hívja, Taszi bácsinak az édesapja által 1936-ban alapított benzinkutat, édesapja 1945-ben bekövetkezett halála után az államosítástól megóvnia és megtartania. Taszi bácsi a mai napig nagy szeretettel szolgálja ki a a 7-es út mentén található benzintöltő állomáson a tankolni vágyó autósokat, ahol az egyik rekeszben ma is a Motalko, azaz E85 van éppen úgy, mint 76 éve.

A dokumentumfilm különleges képi világot teremtve, játékfilmes eszközökkel, valamint korabeli archív fotográfiák felhasználásával készült 3D fotóanimáció alkalmazásával, Darvas Ferenc által komponált különleges zenei aláfestéssel kívánja bemutatni ezt a nem mindennapi, de mindenki számára pédaértékű emberi sorosot. A film bemutatója a 2011.évi Magyar Filmszemlén lesz. A filmben koproducerként részt vett az Inforg Stúdió, a film létrejöttét a Magyar Mozgókép Közalapítvány és aVision Team támogatta, szakmai médiatámogatója a Duna Televízió volt.

Motalko, akkor és most


"A történelem ismétli önmagát" - ez a kiváló közhely jutott az eszembe, amikor rátaláltam a huszadikszazad.hu oldalon a Motalkoról szóló írásra.
Az említett weboldal egy igen érdekes történelmi gyűjtemény, 1900. január 1-től gyűjti össze az elsősorban magyar vonatkozású könyvtári dokumentumokat. Általában kevés anyagot találni az 1927. és 1942. között forgalmazott 1:4 benzin alkohol arányú keverékről a Motalkóról. Élő szóban Landthaller Tasziló bácsi mesélt róla, amit annak idején publikáltam (Ahol alkoholt mértek 1936-ban is). A Huszadik század oldal most két eredeti dokumentum szövegével is megörvendeztetett.

Motalko a régi hetes mellett

Mindkét írás 1929-ből származik, a Motalkó megjelenése utáni kezdeti évekből. Olyan, mintha az E85-ről 2009-ben beszélnénk. A szöveg megdöbbentő, a Motalko márkanevet nyugodtan kicserélhetnénk E85-re, és az írás azonnal aktuális. Minden érdeklődőnek kötelező olvasmány.

Az első:
1929. november - Benzin helyett motalkót!

"Motalkó harctól hangos a magyar közgazdasági élet sajtófrontja.
A motorszesz ellenségei pénzt, összeköttetést, fáradságot nem kimélve igyekeznek a közvéleményt a motalkó ellen hangolni."
- szól az első bekezdés. Azt hiszem, ehhez felesleges bármit hozzáfűzni, változás máig nem történt, pedig a megoldást már 82 évvel ezelőtt is világos volt:
"A mi szempontunkból csupán azt jegyezzük meg, hogy nemzetgazdasági szempontból igen fontos olyan üzemanyag univerzális használata, mely tökéletesen pótolja az import-benzint és hatása müszakilag egyenértékü azzal."

A másik cikk a Motalko által okozott műszaki problémára hívja fel a figyelmet.
1929. december - Vigyázat! Motalkó!

Akkoriban a karburátor, azaz a porlasztó szolgáltatta a megfelelő üzemanyag keveréket. Ez a berendezés - ahogy ma is - tökéletesen ellenállt a szesznek. Egy probléma adódott, amikor az amerikaiak - gondolom már akkor is költségcsökkentésből - megpróbálták kiváltani a rézből készült úszót ragasztott parafával. A cikk tanulsága szerint ennek a lakkját oldta az alkohol, és üzemeltetési problémákat okozott. Talán nem véletlen, hogy a parafa úszó nem terjedt el, később műanyagra váltottak.

Mindig furcsa érzés tölt el ha régi műszaki leírásokat olvasok, megragad a kor hangulata és szívesen ott lennék. De úgy néz ki, a Motalko híveként nem lenne könnyebb dolgom abban az időben sem.

Ahol alkoholt mértek 1936-ban is


Talán nem mondok újdonságot azzal, hogy 1908-ban a legendás Ford T-modell is először alkohollal üzemelt, és a Ford-T-t követő A-modell, univerzális hajtású, vagyis FlexiFuel jármű volt. Az alkoholos hajtás tehát nem mai találmány, sőt Magyarország ma is működő, legrégebbi benzinkútján is alkohollal kezdték az ipart. Ezek után mondanom sem kell, hogy ezen a kúton ma is tankolhatunk E85-öt.

2008 és 1944

1936-ban kezdték építeni a balatoni utat, a mai 7-es utat. Hogy, hogy nem, az út éppen Gömbös Gyula miniszterelnök telke előtt vezetett,  keresztül szelve Landthaller Tasziló birtokát is. Landthaller úr érezte, ez az út még hasznot hozhat, és  - földjeire jelzálog kölcsönt felvéve - 5000 pengőből egy üzemanyag-töltőállomást épített. Nem volt csekélység, hiszen ebből az időből származik a nóta: „Havi 200 pengő fixszel az ember könnyen viccel”.

Mobiloil Spinx, 1936-ban egy oszloppal kezdődött minden

Az első kút egy Rocco márkájú szivattyú volt, és Motalkót - benzin és alkohol 1:4 arányú keverékét - lehetett vásárolni. (A Motalko 1927 és 1942 között volt hazánkban forgalomban.) Mivel közel-távol nem volt töltőállomás, az üzlet beindult, grófok és nemesek jártak tankolni. A hetes út melletti vállalkozás egyre virágzott, épületeket emeltek, majd szervizt, autómosót is nyitottak. Az 1943-as telefonkönyvben már így szerepel: Nemzetközi Autó Service: autómentő- és benzintöltő-állomás az új balatoni úton.

1937-ben az alkohol ment

A háborúban a kút épülete egy kicsit megsérült, de az igazi pusztulást az államosítás jelentette volna. A kút tulajdonosa olyan drámainak látta a helyzetet, hogy 1945-ben öngyilkos lett, így az üzletet a fiú gyermek, az akkor 16 éves ifjabb Landthaller Tasziló vette át.

A fiatalember úgy határozott, nem hagyja magát, megpróbálta kijátszani az akkori politikát és a benzinkutat felajánlotta használatra a kínai nagykövetségnek. Természetesen mindez csak papíron történt, és még az  édesapától kapott Fiat 1500-as volt a vásárolt bérleti szerződés ára. 1949-ig jelentett védelmet a kínai papír. Az akkor alakult állami olajtársaság, az ÁFORT nem kímélt semmit, mindent bekebelezett, így veszélyt jelentett a budatétényi kútra is. Landthaller úr viszont megelőzte őket, és az ingatlant négy kis részre, négy helyrajzi számra választotta szét, így azok olyan kicsinyek lettek, hogy nem államosították őket, csupán kényszer bérbe vették. Az ÁFORT a kút működtetésre kapatott engedélyt.

Természetesen, ezt a húzást nem nézték jó szemmel, és az akkori szokás szerint a tulajdonost, „a közszolgáltatás veszélyeztetése” ürügyén másfél év fogházra, majd 27 hónap munkaszolgálatra ítélték. Landthaller úr 1954-ben szabadult, és egy szivattyúkat gyártó szövetkezet dolgozója lett, majd nagyszerű műszaki hozzáértésének köszönhetően, haladt a ranglétrán egészen az áruforgalmi vezető posztig, 1991-ben bekövetkező nyugdíjazásáig.

Itt már az ÁFOR üzemeltette

Ez idő alatt a benzinkútjához gyakorlatilag semmi köze nem volt, az  ÁFORT, illetve később az ÁFOR üzemeltette, neki csupán bérleti díjat fizettek. Ma már ezt nehezen hinnénk, de a jó földrajzi helyzeténél fogva a 70-es út melletti kút, a hatvanas évek legnagyobb töltőállomása volt.  

Persze jogos tulajdonosként soha nem tudott belenyugodni a kisajátításba, és folyamatosan kereste a támadható pontokat. 1970-ben például beperelte az ÁFOR-t, hogy nem a Magyar Közlönyben feltüntetett bérleti díjat fizeti. A tények neki adtak igazat, a pert  meg is nyerte.

Az igazi harc 1991-ben kezdődött, amikor is az ÁFOR hirtelen felindulásból jogtalanul, privatizálni szerette volna a kutat. Ekkor  Landthaller úr felmondta a bérleti szerződést, és visszakérte, ami az övé. Az ÁFOR ugyan azt állította, hogy jogelődje építette a kutat, de ez a tény gyenge lábakon állt. Dokumentumok, tulajdoni lapok, fényképek igazolták ennek ellenkezőjét, úgyhogy ismét hoppon maradtak, és 42 év után végre megint Taszi bácsi állhatott a kútoszlop mögött. Csupán pár ezer forintos tétel volt, amit a bolt berendezéséért az ÁFOR-nak fizetett.

Taszi bácsi örömmel beszél a kútról

Az ÁFOR hagyatékának már nyoma sincs, és igaz, nem a legcsillogóbb kút, de korszerű kútoszlop szolgálja ki a vevőket, két dupla falú kétrekeszes tartályból. Az egyik rekeszben ma is Motalko azaz  E85 van, ahogy 76 éve. Érdemes meglátogatni a kutat, ami soha nem volt állami tulajdonban és Taszi bácsit, csak egy kis beszélgetésért is.

 A múlt a falon. Nem egy tipikus benzinkút berendezés