Szinte egy időben kaptam két linket. Az egyik a szakmaiságot örömmel mellőző noemisszio.blog.hu cikke a "Placebó gyógyszer a magas benzinárra", a másik a Magyar Bioetanol Szövetség cikke: "Az EU tud vigyázni magára". A két írás teljessen függetlenül született mégis a szövetség írása mintha válasz lenne a no emisszió féle dilettantizmusra. De nem is kell minősítenem, megteszik azt a tisztábban látó hozzászólók. "Olyan ez a blog mintha egy környezetvédő blogot parodizálna." - írja az egyik hozzászóló, és rátapint a lényegre. A szerző szokásos látogatottság generáló eszközökhöz nyúl minden szakmai tapasztalat nélkül. Eléri célját, én is belinkeltem.
Ha valakit inkább a realitások érdeklik érdemes inkább a másik anyagra figyelni:
Az EU tud vigyázni magára
Az elmúlt időszakban felerősödő ellenkezésre reagálva az EU úgy döntött, hogy az elkövetkező fél évben újabb tanulmányokat készíttet a bioüzemanyagok témakörének még alaposabb vizsgálatára, hogy az EU-ban ne kerülhessen sor semmiféle természetkárosításra a termelés miatt. Az EU energiaügyi biztosa szerint a fenntartható fejlődés biztonságát, az EU közlekedési és üzemanyag szektorának befektetői biztonságát és a termelő országok biztonságát egyaránt meg kell teremteniük.
Ahogy a bioüzemanyagok egyre szélesebb körben elterjednek a világon, úgy növekszik az ellenérdekelt felek, például az olajlobbi aggodalma a kieső profit miatt; ezt a folyamatot pedig időről időre, elfogulatlannak álcázott szirénhangok kórusa kíséri. Korábban az élelmiszerárak megdrágulásával riogattak, és bár az afrikai gyerekek akkor sem laktak jól, amikor mozdonyokban égették el az amerikai termelők gabonáját a világgazdasági válság alatt, mindig van néhány szlogen, amit elővehetnek a zöldüzemanyagok ellenzői, hogy az ásványolaj iparág érdekeinek megfelelően akadályozzák a környezetbarát megoldások elterjedését.
A legutóbbi időszakban például a földhasználat közvetett megváltozása (indirect land-use change - ILUC) lett az új szólam, amellyel körülbelül azt állítják, hogy a bioüzemanyagok felhasználásának terjedését elősegítő EU- és kormányzati intézkedések következtében túlságosan sok új földterületet fognak bevonni az ilyen célú termelésbe, és ezáltal veszélyeztetik az erdőket.
Magyarországról szemlélve persze könnyen belátható ennek az állításnak a tarthatatlansága. A magyarországi élelmiszer- és takarmánycélú kukoricafogyasztás például nagyjából 4 millió tonna, míg az éves termésátlag 6 millió tonna fölött volt az elmúlt 20 évben, bár jobb években 8-9 milliónál is több a termés. A túltermelés annak ellenére szembeötlő, hogy jelenleg is sok olyan gazdaság és gazda van, akik évek óta nem termelnek bizonyos földeken, mert nem éri meg, ami viszont azt is jelenti, hogy ha esetleg a parlagon álló földek közül újra bevonnának egyeseket a termelésbe, még akkor sem kerülne sor az "esőerdők kiirtására".
Ez utóbbi már csak azért is lehetetlen, mert az EU 2009/28/EK (RED) irányelve és az annak alapján megszületett Bioüzemanyag törvény szerint csak fenntartható módon előállított alapanyagból lehet bioüzemanyagot előállítani, ami eleve kizárja, hogy erdők vagy természetes élőhelyek elpusztítása árán termeljünk alapanyagokat. A tavaly elfogadott RED célja pontosan az volt, hogy az ilyen - megfelelő alapot nélkülöző - támadások végére pontot tegyen. Mivel a kötelezően teljesítendő ÜHG megtakarítás a bioüzemanyag előállításának teljes folyamatára vonatkozik, így eleve kizárt, hogy erdő vagy természetes élőhely felszámolása árán keletkezett területeken termeljenek alapanyagot.
Az ÜHG megtakarítással kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a bioüzemanyagokkal szemben aggodalmakat megfogalmazók szívesen hivatkoznak ugyan a bioüzemanyagok előállítása során kibocsátott ÜHG mennyiségre (traktorok, esetleg műtrágya stb.), és állítják szembe a fosszilis energiahordozók elégetése során keletkezett ÜHG mennyiséggel; az ilyen aggódók azonban valahogy elfelejtik számon tartani a kőolajszármazékok kitermelése, előállítása, szállítása és kereskedelme során keletkező környezeti ártalmakat, noha az olajkutak, a tartályhajók, a csővezetékek, a kamionok és az egész folyamathoz kapcsolódó egyebek környezeti terhelése nyilvánvalóan sokszorosa a bioüzemanyag-termelés folyamán keletkezőnek. Pontosan erre szolgálnak a teljes életciklus elemzések, amelyek egyértelműen alátámasztják, hogy a zöldüzemanyagok felhasználása még mindig sokkal kisebb rossz, ha már kénytelenek vagyunk (márpedig azok vagyunk) a személy- és teherforgalmat fenntartani. Az is nyilvánvaló persze, hogy más környezettudatos megoldásokra, általában az energiatakarékosságra és ezzel az ÜHG kibocsátás csökkentésére is szükség van, ha meg akarjuk menteni a jövőnek a Földet.
Az Európai Unió is szeretne felelősséggel és az aggodalmakat eloszlatva dönteni a bioüzemanyagok kérdésében, ezért az elmúlt időszakban felerősödő ellenkezésre reagálva úgy döntött, hogy az elkövetkező fél évben újabb tanulmányokat készíttet a téma még alaposabb vizsgálatára, ami egyes elemzők szerint komoly belharcokhoz vezethet az Európai Bizottságban. A Unió egyes tagállamai, mint pl. Franciaország ugyanis komolyan érdekeltek a bioüzemanyag-piac szélesítésében és abban, hogy a "hazai" vagyis kontinentális igényeket elsősorban az európai termelők elégítsék ki, ne pedig az olyan óriási kapacitással rendelkező államok, mint Brazília, Malajzia vagy Indonézia, ahol egyébként az EU belső szigorával ellentétben sajnos reálisabb a veszélye annak, hogy a bioüzemanyag-termelés hosszú távon károkat okozhat. Ezekben az országokban ugyanis a fakitermelés és az ipari fejlődés miatt eddig is bevett gyakorlat volt az esőerdők kiirtása és a monokultúrás növénytermesztés.
Az új tanulmányok megrendelésével kapcsolatban Günther Oettinger, az EU energiaügyi biztosa a Reutersnak úgy nyilatkozott: "A fenntartható fejlődés biztonságát, az EU közlekedési és üzemanyag szektorának befektetői biztonságát és a termelő országok biztonságát egyaránt meg kell teremtenünk".
További ajánlott irodalom: Környezetvédők az erdőirtás mellett
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sötétzöldek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sötétzöldek. Összes bejegyzés megjelenítése
Környezetvédők az erdőirtás mellett
Kellett pár nap, hogy egy kicsit megnyugodjak, ugyanis megkaptam a Magyar Természetvédők Szövetsége - Föld Barátai Magyarország és a Levegő Munkacsoport sajtóközleményét, amely címe: "Az EU bioüzemanyag tervei társadalmi- és környezeti károkhoz vezetnek."
Szép dolgozat, tipikus példája az olyan jellegű írásoknak, melyek nem hogy előremutatnának, hanem meglévő folyamatokat hátráltatnak. Először ideges lettem, aztán inkább szomorú. Furcsának találom, hogy természetvédő szervezetek, illetve (ne általánosítsunk) egyes szervezetek aktivistái miért a fosszilis energia szekerét tolják, miért nem foglalkoznak a hazai adottságokkal, és vajon miért nem találok egyetlen megnyilatkozásukban sem reális alternatívát (a Levegő Munkacsoport említi egyedül a környezetkímélő módok, a vasút, a közösségi közlekedés és a kerékpározás ösztönzését).
Az nem kérdés, hogy szükség van felelős civil szervezetekre, akik megfelelő rálátással felhívják a valós veszélyekre a figyelmet, de az nem lenne túl nagy elvárás, hogy ezt szakmai alapon, megalapozottan tegyék, ne csupán jól hangzó rémhírterjesztéssel operáljanak. Bár bevallom, a stratégia valóban hatásos, mert például a "Elautózzuk az élelmet a szegényektől" főcímre azonnal mindenki felkapja a fejét, és kiváló ötlet arra, hogyan lehet a médiafigyelem középpontjába kerülni.
Ma már visszafordíthatatlan folyamat, hogy a fosszilis mellett piaci igény van a bioüzemanyagokra is, és ezt ki kell szolgálni, ha tetszik, ha nem. A fentihez hasonló természetvédelminek nevezett sajtó-megnyilvánulások az előnyös megoldások helyett - mint a hazai mezőgazdaság felvirágoztatása - meglepő módon épp az általuk démonizált esőerdő-írtást támogatják közvetetten.
Hogy is van ez? Zöldek az erdőirtás mellet?
Brazília az elmúlt időszakban többször is nyilatkozta, hogy amennyiben van rá igény, ők szívesen ellátják Európát bioüzemanyaggal. Vagyis, ha valami ésszerűtlen okból az EU nem támogatná az Unión belüli bioüzemanyag előállítást, akkor a kereslet kielégítése a tengerentúlról történhetne. A kereskedelemnek nincs különösebb akadálya, ugyanis Svédországot most is Brazília látja el. Ha valaki azt szeretné, hogy az EU-n belüli bio-alapanyag termelést korlátozzák, akkor ez a csodás döntés, - vagyis Dél-Amerika többlettermelésének ösztönzése - oda vezetne, hogy a tengerentúlon, valóban erdőirtások révén, új területeket kellene befogni a termelésbe. Erre vágynánk a zöldek? Rosszul hangzik.
A hazai lehetőségek áttekintése valahogy mindig hiányzik az elemzésekből, gondolom nem véletlenül, mert kínos helyzetben lennének, ha példát kéne mondani egyetlen egy hektár erdőre, melyet az bioalapanyag termesztés miatt irtottak volna ki, és erősen vakarnák a fejüket, ha a bioetanol miatt kizsákmányolt termőföldet kellene említeni. Viszont több éve parlagon fekvő területeket, összeomlott mezőgazdaságot az ablakon kinézve mutathatok. A nagyanyám legutóbb traktorost bérelt, hogy az évenkénti beszántást megcsinálja a több éve parlagon fekvő földjén, mert felvevő piac hiányában nincs mit termelni. Olyan észak-magyarországi földterületről beszélek, amely a háború előtt és a szocializmusban is mintagazdaság volt. Badarságot beszél, aki a kihasználatlan lehetőségek helyett környezeti károkkal riogat.
A bioüzemanyagok problémájával valóban foglalkozni kell, és megfelelő szakmai fórumok ezzel szerencsére foglalkoznak is. Az Európai Unió már 2009. április 23-án elfogadta a 2009/28/EK irányelvet, mely szerint a bioetanol és biodízel egyértelműen környezetbarát üzemanyag. Ez a dokumentum világosan fogalmaz minden kérdésben, a helyi sajátosságokra, támogatásokra is kitér. Bátran olvassunk bele, javaslom is minden kritikusnak.
Ráadásul a napokban hazánkban elfogadott Bioüzemanyag törvény világosan előírja, hogy csak fenntartható módon előállított alapanyagból lehet bioüzemanyagot előállítani, ami eleve kizárja az esetleges természetes élőhelyek bevonását. Tanácstalanul állok hát a MTSZ sajtóközleményének már az első mondata előtt is, mely így szól: "A bioüzemanyag-felhasználás növelésére vonatkozó európai tervek a következő tíz évben mintegy 69 ezer négyzetkilométer új földterület bevonását teszik szükségessé, emellett tovább súlyosbítják az éghajlatváltozást – derül ki egy ma közzétett tanulmányból."
Miről van szó? Ilyen veszély Magyarországot nem fenyegeti, nem fenyegetheti. Sőt, amit nem győzök hangsúlyozni, Magyarországon egyáltalán nem áll fenn annak a veszélye, hogy például a bioetanol alapanyag termesztés indirekt földhasználat változás révén többlet szén-dioxid kibocsátást eredményezzen. Nálunk pontosan az a probléma, hogy a több évtizede hagyományosan kukoricatermesztésre használt területekről betakarított mennyiséget a termelők nem tudják értékesíteni. Erre optimális megoldás a bioetanol, sőt jelenleg nincs is más lehetőség.
De nézzük a már említett EU 2009/28/EK irányelvet is. Ennek 17. cikke 9 ponton keresztül taglalja a bioüzemanyagokra és a folyékony bio-energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági kritériumokat. A cikkely túl hosszú, hogy itt idézzem, ugyanis rendkívül részletesen kitér arra, miként nem lehet bevonni a termelésbe az MTSZ által említett területeket.
Életünknek és jövőnknek rendkívül sok olyan területe van, amire valóban érdemes lenne fókuszálni a környezet megóvása érdekében. Ezért - mindezek ellenére - bizalmam van minden természetvédő szervezet irányába, mert mindenhol vannak reálisan látó, lelkes aktivisták, viszont egyesek felelőtlen megnyilatkozásainak sajnos ára van.
Elmondom, miért károsak az ilyen tanulmányok.
Ismerve a sajtómunkások munkamenetét nyilvánvaló, hogy örömmel kapnak és publikálnak minden olvasottságot generáló cikket, úgy, hogy fogalmuk sincs, mi van a háttérben, mint ahogy a mostani esetben. Küldi az MTI, rakják is ki azonal. Mi sem jobb példa erre, mint a TotalCar cikke: A bioüzemanyag árt a környezetnek?
A kedvező sajtónyilvánosság - nevezzük nevén a gyereket - a MOL-nak is jól jön, aki félti monopol piaci pozícióját. Világos, hogy az egyre erősödő és már az értékesítési számokban is jól látható hazai bioüzemanyag jelenlét hatására Magyarország legnagyobb fosszilis energia forgalmazója ellenségként tekint erre az ágazatra. A cél a piaci ellenfél megsemmisítése. A fenti tanulmányok kiváló támaszt adnak ezen munkához. Lám-lám, még a természetvédők is ellenzik, éljen az olaj, éljen a pusztítás, éljen a háború. Köszönjük az együttműködést.
Szép dolgozat, tipikus példája az olyan jellegű írásoknak, melyek nem hogy előremutatnának, hanem meglévő folyamatokat hátráltatnak. Először ideges lettem, aztán inkább szomorú. Furcsának találom, hogy természetvédő szervezetek, illetve (ne általánosítsunk) egyes szervezetek aktivistái miért a fosszilis energia szekerét tolják, miért nem foglalkoznak a hazai adottságokkal, és vajon miért nem találok egyetlen megnyilatkozásukban sem reális alternatívát (a Levegő Munkacsoport említi egyedül a környezetkímélő módok, a vasút, a közösségi közlekedés és a kerékpározás ösztönzését).
Az nem kérdés, hogy szükség van felelős civil szervezetekre, akik megfelelő rálátással felhívják a valós veszélyekre a figyelmet, de az nem lenne túl nagy elvárás, hogy ezt szakmai alapon, megalapozottan tegyék, ne csupán jól hangzó rémhírterjesztéssel operáljanak. Bár bevallom, a stratégia valóban hatásos, mert például a "Elautózzuk az élelmet a szegényektől" főcímre azonnal mindenki felkapja a fejét, és kiváló ötlet arra, hogyan lehet a médiafigyelem középpontjába kerülni.
Ma már visszafordíthatatlan folyamat, hogy a fosszilis mellett piaci igény van a bioüzemanyagokra is, és ezt ki kell szolgálni, ha tetszik, ha nem. A fentihez hasonló természetvédelminek nevezett sajtó-megnyilvánulások az előnyös megoldások helyett - mint a hazai mezőgazdaság felvirágoztatása - meglepő módon épp az általuk démonizált esőerdő-írtást támogatják közvetetten.
Hogy is van ez? Zöldek az erdőirtás mellet?
Brazília az elmúlt időszakban többször is nyilatkozta, hogy amennyiben van rá igény, ők szívesen ellátják Európát bioüzemanyaggal. Vagyis, ha valami ésszerűtlen okból az EU nem támogatná az Unión belüli bioüzemanyag előállítást, akkor a kereslet kielégítése a tengerentúlról történhetne. A kereskedelemnek nincs különösebb akadálya, ugyanis Svédországot most is Brazília látja el. Ha valaki azt szeretné, hogy az EU-n belüli bio-alapanyag termelést korlátozzák, akkor ez a csodás döntés, - vagyis Dél-Amerika többlettermelésének ösztönzése - oda vezetne, hogy a tengerentúlon, valóban erdőirtások révén, új területeket kellene befogni a termelésbe. Erre vágynánk a zöldek? Rosszul hangzik.
A hazai lehetőségek áttekintése valahogy mindig hiányzik az elemzésekből, gondolom nem véletlenül, mert kínos helyzetben lennének, ha példát kéne mondani egyetlen egy hektár erdőre, melyet az bioalapanyag termesztés miatt irtottak volna ki, és erősen vakarnák a fejüket, ha a bioetanol miatt kizsákmányolt termőföldet kellene említeni. Viszont több éve parlagon fekvő területeket, összeomlott mezőgazdaságot az ablakon kinézve mutathatok. A nagyanyám legutóbb traktorost bérelt, hogy az évenkénti beszántást megcsinálja a több éve parlagon fekvő földjén, mert felvevő piac hiányában nincs mit termelni. Olyan észak-magyarországi földterületről beszélek, amely a háború előtt és a szocializmusban is mintagazdaság volt. Badarságot beszél, aki a kihasználatlan lehetőségek helyett környezeti károkkal riogat.
A bioüzemanyagok problémájával valóban foglalkozni kell, és megfelelő szakmai fórumok ezzel szerencsére foglalkoznak is. Az Európai Unió már 2009. április 23-án elfogadta a 2009/28/EK irányelvet, mely szerint a bioetanol és biodízel egyértelműen környezetbarát üzemanyag. Ez a dokumentum világosan fogalmaz minden kérdésben, a helyi sajátosságokra, támogatásokra is kitér. Bátran olvassunk bele, javaslom is minden kritikusnak.
Ráadásul a napokban hazánkban elfogadott Bioüzemanyag törvény világosan előírja, hogy csak fenntartható módon előállított alapanyagból lehet bioüzemanyagot előállítani, ami eleve kizárja az esetleges természetes élőhelyek bevonását. Tanácstalanul állok hát a MTSZ sajtóközleményének már az első mondata előtt is, mely így szól: "A bioüzemanyag-felhasználás növelésére vonatkozó európai tervek a következő tíz évben mintegy 69 ezer négyzetkilométer új földterület bevonását teszik szükségessé, emellett tovább súlyosbítják az éghajlatváltozást – derül ki egy ma közzétett tanulmányból."
Miről van szó? Ilyen veszély Magyarországot nem fenyegeti, nem fenyegetheti. Sőt, amit nem győzök hangsúlyozni, Magyarországon egyáltalán nem áll fenn annak a veszélye, hogy például a bioetanol alapanyag termesztés indirekt földhasználat változás révén többlet szén-dioxid kibocsátást eredményezzen. Nálunk pontosan az a probléma, hogy a több évtizede hagyományosan kukoricatermesztésre használt területekről betakarított mennyiséget a termelők nem tudják értékesíteni. Erre optimális megoldás a bioetanol, sőt jelenleg nincs is más lehetőség.
De nézzük a már említett EU 2009/28/EK irányelvet is. Ennek 17. cikke 9 ponton keresztül taglalja a bioüzemanyagokra és a folyékony bio-energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági kritériumokat. A cikkely túl hosszú, hogy itt idézzem, ugyanis rendkívül részletesen kitér arra, miként nem lehet bevonni a termelésbe az MTSZ által említett területeket.
Életünknek és jövőnknek rendkívül sok olyan területe van, amire valóban érdemes lenne fókuszálni a környezet megóvása érdekében. Ezért - mindezek ellenére - bizalmam van minden természetvédő szervezet irányába, mert mindenhol vannak reálisan látó, lelkes aktivisták, viszont egyesek felelőtlen megnyilatkozásainak sajnos ára van.
Elmondom, miért károsak az ilyen tanulmányok.
Ismerve a sajtómunkások munkamenetét nyilvánvaló, hogy örömmel kapnak és publikálnak minden olvasottságot generáló cikket, úgy, hogy fogalmuk sincs, mi van a háttérben, mint ahogy a mostani esetben. Küldi az MTI, rakják is ki azonal. Mi sem jobb példa erre, mint a TotalCar cikke: A bioüzemanyag árt a környezetnek?
A kedvező sajtónyilvánosság - nevezzük nevén a gyereket - a MOL-nak is jól jön, aki félti monopol piaci pozícióját. Világos, hogy az egyre erősödő és már az értékesítési számokban is jól látható hazai bioüzemanyag jelenlét hatására Magyarország legnagyobb fosszilis energia forgalmazója ellenségként tekint erre az ágazatra. A cél a piaci ellenfél megsemmisítése. A fenti tanulmányok kiváló támaszt adnak ezen munkához. Lám-lám, még a természetvédők is ellenzik, éljen az olaj, éljen a pusztítás, éljen a háború. Köszönjük az együttműködést.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
