Már megint a sötétzöldek

Szinte egy időben kaptam két linket. Az egyik a szakmaiságot örömmel mellőző noemisszio.blog.hu cikke a "Placebó gyógyszer a magas benzinárra", a másik a Magyar Bioetanol Szövetség cikke: "Az EU tud vigyázni magára". A két írás teljessen függetlenül született mégis a szövetség írása mintha válasz lenne a no emisszió féle dilettantizmusra. De nem is kell minősítenem, megteszik azt a tisztábban látó hozzászólók. "Olyan ez a blog mintha egy környezetvédő blogot parodizálna." - írja az egyik hozzászóló, és rátapint a lényegre. A szerző szokásos látogatottság generáló eszközökhöz nyúl minden szakmai tapasztalat nélkül. Eléri célját, én is belinkeltem.

Ha valakit inkább a realitások érdeklik érdemes inkább a másik anyagra figyelni:

Az EU tud vigyázni magára

Az elmúlt időszakban felerősödő ellenkezésre reagálva az EU úgy döntött, hogy az elkövetkező fél évben újabb tanulmányokat készíttet a bioüzemanyagok témakörének még alaposabb vizsgálatára, hogy az EU-ban ne kerülhessen sor semmiféle természetkárosításra a termelés miatt. Az EU energiaügyi biztosa szerint a fenntartható fejlődés biztonságát, az EU közlekedési és üzemanyag szektorának befektetői biztonságát és a termelő országok biztonságát egyaránt meg kell teremteniük.

Ahogy a bioüzemanyagok egyre szélesebb körben elterjednek a világon, úgy növekszik az ellenérdekelt felek, például az olajlobbi aggodalma a kieső profit miatt; ezt a folyamatot pedig időről időre, elfogulatlannak álcázott szirénhangok kórusa kíséri. Korábban az élelmiszerárak megdrágulásával riogattak, és bár az afrikai gyerekek akkor sem laktak jól, amikor mozdonyokban égették el az amerikai termelők gabonáját a világgazdasági válság alatt, mindig van néhány szlogen, amit elővehetnek a zöldüzemanyagok ellenzői, hogy az ásványolaj iparág érdekeinek megfelelően akadályozzák a környezetbarát megoldások elterjedését.

A legutóbbi időszakban például a földhasználat közvetett megváltozása (indirect land-use change - ILUC) lett az új szólam, amellyel körülbelül azt állítják, hogy a bioüzemanyagok felhasználásának terjedését elősegítő EU- és kormányzati intézkedések következtében túlságosan sok új földterületet fognak bevonni az ilyen célú termelésbe, és ezáltal veszélyeztetik az erdőket.

Magyarországról szemlélve persze könnyen belátható ennek az állításnak a tarthatatlansága. A magyarországi élelmiszer- és takarmánycélú kukoricafogyasztás például nagyjából 4 millió tonna, míg az éves termésátlag 6 millió tonna fölött volt az elmúlt 20 évben, bár jobb években 8-9 milliónál is több a termés. A túltermelés annak ellenére szembeötlő, hogy jelenleg is sok olyan gazdaság és gazda van, akik évek óta nem termelnek bizonyos földeken, mert nem éri meg, ami viszont azt is jelenti, hogy ha esetleg a parlagon álló földek közül újra bevonnának egyeseket a termelésbe, még akkor sem kerülne sor az "esőerdők kiirtására".

Ez utóbbi már csak azért is lehetetlen, mert az EU 2009/28/EK (RED) irányelve és az annak alapján megszületett Bioüzemanyag törvény szerint csak fenntartható módon előállított alapanyagból lehet bioüzemanyagot előállítani, ami eleve kizárja, hogy erdők vagy természetes élőhelyek elpusztítása árán termeljünk alapanyagokat. A tavaly elfogadott RED célja pontosan az volt, hogy az ilyen - megfelelő alapot nélkülöző - támadások végére pontot tegyen. Mivel a kötelezően teljesítendő ÜHG megtakarítás a bioüzemanyag előállításának teljes folyamatára vonatkozik, így eleve kizárt, hogy erdő vagy természetes élőhely felszámolása árán keletkezett területeken termeljenek alapanyagot.

Az ÜHG megtakarítással kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a bioüzemanyagokkal szemben aggodalmakat megfogalmazók szívesen hivatkoznak ugyan a bioüzemanyagok előállítása során kibocsátott ÜHG mennyiségre (traktorok, esetleg műtrágya stb.), és állítják szembe a fosszilis energiahordozók elégetése során keletkezett ÜHG mennyiséggel; az ilyen aggódók azonban valahogy elfelejtik számon tartani a kőolajszármazékok kitermelése, előállítása, szállítása és kereskedelme során keletkező környezeti ártalmakat, noha az olajkutak, a tartályhajók, a csővezetékek, a kamionok és az egész folyamathoz kapcsolódó egyebek környezeti terhelése nyilvánvalóan sokszorosa a bioüzemanyag-termelés folyamán keletkezőnek. Pontosan erre szolgálnak a teljes életciklus elemzések, amelyek egyértelműen alátámasztják, hogy a zöldüzemanyagok felhasználása még mindig sokkal kisebb rossz, ha már kénytelenek vagyunk (márpedig azok vagyunk) a személy- és teherforgalmat fenntartani. Az is nyilvánvaló persze, hogy más környezettudatos megoldásokra, általában az energiatakarékosságra és ezzel az ÜHG kibocsátás csökkentésére is szükség van, ha meg akarjuk menteni a jövőnek a Földet.

Az Európai Unió is szeretne felelősséggel és az aggodalmakat eloszlatva dönteni a bioüzemanyagok kérdésében, ezért az elmúlt időszakban felerősödő ellenkezésre reagálva úgy döntött, hogy az elkövetkező fél évben újabb tanulmányokat készíttet a téma még alaposabb vizsgálatára, ami egyes elemzők szerint komoly belharcokhoz vezethet az Európai Bizottságban. A Unió egyes tagállamai, mint pl. Franciaország ugyanis komolyan érdekeltek a bioüzemanyag-piac szélesítésében és abban, hogy a "hazai" vagyis kontinentális igényeket elsősorban az európai termelők elégítsék ki, ne pedig az olyan óriási kapacitással rendelkező államok, mint Brazília, Malajzia vagy Indonézia, ahol egyébként az EU belső szigorával ellentétben sajnos reálisabb a veszélye annak, hogy a bioüzemanyag-termelés hosszú távon károkat okozhat. Ezekben az országokban ugyanis a fakitermelés és az ipari fejlődés miatt eddig is bevett gyakorlat volt az esőerdők kiirtása és a monokultúrás növénytermesztés.

Az új tanulmányok megrendelésével kapcsolatban Günther Oettinger, az EU energiaügyi biztosa a Reutersnak úgy nyilatkozott: "A fenntartható fejlődés biztonságát, az EU közlekedési és üzemanyag szektorának befektetői biztonságát és a termelő országok biztonságát egyaránt meg kell teremtenünk".


További ajánlott irodalom: Környezetvédők az erdőirtás mellett