Épülő etanol gyárak - Kaba

Az év első felében a tervezett Dunaföldvári, a Dunaalmási és a Kabai etanol üzem került a kiemelt beruházások közé. Arra gondoltam érdemes utána járni, hogy állnak a projektek most. Egy cikkben szerettem volna összefoglalni, de a kutatás közben kiderült az anyag több mint amire számítottam. Ezért mindegyik üzemről készül egy írás, majd az egyetlen működő üzem a Hungrana sem marad ki.
Most első körben a kabai Bioetanol-Biogáz-Kiserőmű projekt és előzménye következik:

Hazánk legnagyobb cukorgyára a Kabai Cukorgyár 1976-78-ig állami beruházással épült. Kezdetben közel 1000 főnek adott munkát majd a nyolcvanas évek végi privatizáció után ez a létszám 200 alá csökkent. Az új tulajdonos az Angol - Francia EASTERN Sugar csoport lett mely a gyár bezárásáig irányította a munkát. Mielőtt felszántották és sóval hintették be az üzem Európa egyik legkorszerűbb gyára volt, például olyan infravörös ellenkörzési rendszere volt, hogy a műszaki igazgató akár otthonából a reklámok alatt számítógépen is ellenőrizhette a működést. Más üzemek napi átlagos 5-6 ezer tonna cukorrépa feldolgozás mellett a kabai gyár 12 ezer tonna feldolgozására is képes volt. Körülbelül 1.300 tonna EU I. és II. minőségű kristálycukrot gyártottak naponta. A gyár környéki 11 ezer hektár termőterületéről 2003-ban fél millió tonna répát szállított be 200 teherautó.

Szerencs két évvel élte túl Kabát
2007-ben mégis megjelentek a betondarálók a gyár területén és gyakorlatilag a földel tették egyenlővé. A katasztrófát máig nem heverte ki a város egész családok lettek munkanélküliek. A gyárra épülő mezőgazdaság, fuvarozás is gyakorlatilag megsemmisült, Kaba évi 220-250 millió forint helyi adó bevételtől esett el, ez a városi költségvetés negyede volt.

MAGYAR CUKORGYÁRTÁS HALÁLA
A rendszerváltáskor tizenkét cukorgyár működött Magyarországon, 2004 után már csak öt üzem maradt. 2006-ban bezárt a kabai gyár, mire a gazdák huszonöt százaléka felhagyott a termesztéssel. 2007-ben a fennmaradt négy gyár közül háromra került lakat így a gazdák további ötven százaléka szüntette be a termelést. Mára csak a Magyar Cukor Zrt. kaposvári gyára üzemel ami neve ellenére nem magyar. A mi szempontunkból érdekesség hogy tulajdonosa az osztrák Angrana a hazai E85 gyártó a Hungrana anyavállalata.


A halálozási dátumok:

• 1997 - Ercsi (Agrana -Magyar Cukor Zrt )
• 1997 - Mezőhegyes (Eastern Sugar)
• 1997 - Sarkad (Eastern Sugar)
• 1999 - Sárvár (Agrana -Magyar Cukor Zrt )
• 2000 - Selyp (Eridanai Béghin-Say)
• 2002 - Ács (Agrana -Magyar Cukor rt )
• 2004 - Hatvan (Nord Zücker AG)
• 2006 - Kaba (Eastern Sugar)
• 2007 - Szolnok (Nord Zücker AG.)
• 2008 - Szerencs (Nord Zücker AG.)
• 2009 - Petőhőza (Agrana -Magyar Cukor Zrt )

A kabai lavina azzal indult, hogy 2006 július 1-én a cukor felvásárlási ára drasztikusan csökkent. Ez pedig azért történt mert Ausztrália, Brazília és Thaiföld sérelmezte, hogy az Európai Unió a cukorexport támogatásával tartja fenn az Unión belüli magas cukorárakat.

Pert indítottak a Világkereskedelmi Szervezet szabályainak felrúgása miatt, és meg is nyerték. Az Európai Bizottság ennek hatására úgy döntött, a termelés csökkentése érdekében négy év alatt harminchat, illetve negyven-negyvenkét százalékkal mérsékli a cukor, illetve a cukorrépa referenciaárát, emellett korlátozza, majd megszünteti a cukor intervenciós felvásárlását. A termelők és a feldolgozók veszteségének kompenzálása érdekében többféle támogatás bevezetéséről is határozott az unió.
Ezek után a külföldi tulajdonos gyakorlatilag eladta a cukor kvótát az EU-nak. Az Eastern Sugar Csoport vezérigazgatója Matthew Trilling, nyilatkozat a szerint a megváltozott helyzetben az EU-nak nincs többé szüksége a kabaihoz hasonló cukorgyárakra. Az Eastern Sugar csoportnak 5 gyára volt a régióban: 3 cseh, 1 szlovák és a magyar. Az összesen nyolcszáz dolgozót foglalkoztató gyárak mindegyike erre a sorsra jutott.

A kvóta eladás feltétele, hogy utána minden technológiát fel kell számolni ami a cukorgyártással kapcsolatos lehet, nehogy valamikor újra lehessen gyártani. Tudomásom szerint gyártás egy részét eladták az ukránoknak akiknek mint EU-n kívülieknek értékesíteni lehetett. Minden mást ami a gyártási technológiával kapcsolatos, még az épületeket is meg kellett semmisíteni.

A történet nagyon emlékeztet az 1759-1959-ig működő Nyugat-magyarországi Brenbergbánya esetére amikor egy virágzó szénbányászatot söpörtek el véglegesen pár hónap alatt. A tárnákat berobbantották és véglegesen megszüntettek minden bányászattal kapcsolatos tevékenységet. A rá épülő háttéripar is az egyik napról a másikra megszűnt, a munkások a szó szoros értelmében belepusztultak. Amit kétszáz év alatt az itt dolgozók építettek, az pár nap eltűnt. Egyik nap még dolgoztak másnapra berobbantották a bányát. A környék egy saját állam volt, saját kezelésű szociális otthonnal, művelődési házzal, dalárdával, fúvószenekarral, talán az egyetlen hely ahol a templom és a kocsma egy épületben volt. Az akkori döntés értelmét máig nem tudni pontosan, az öregek arról beszélnek hogy nem nézte jó szemmel a politika a határ közeli jó viszonyt. Máig is sok szén van csak a berobbantott bányákat már nem érdemes újra feltárni. Ha valaki arra jár nézze meg a Bányászati Emlékmúzeumot (9408 Óbrennbergi u. 14.) és beszélgessen a helyi idősekkel sok érdekeset fog megtudni. Persze akkor politika volt, ma pedig a gazdasági érdekek hozták a döntést, de a végeredményen semmit sem változtat.

Kabán a volt cukorgyár területén csak olyan létesítmények maradhattak meg amik nem csak a cukorrépa feldolgozására alkalmasak, úgy mint, csomagoló, raktár, irodaház, erőmű. Egyébként a felszámolás után a csomagoló még működött a raktáron lévő cukrot dolgozta fel, sőt tudomásom szerint bérmunkában külföldi cukrot most is csomagolnak. A saját erőmű biomassza befogadására is alkalmas annak idején a gyártás összes energia szükségletét fedezte főszezonban, szezonon kívül visszatáplálták az energiát.
A megmaradt infrastruktúra és a kihasználatlan mezőgazdasági kapacitás egyértelműsíti az alternatívák keresését. Ilyen alternatíva a Bioetanol-biogáz-kiserőmű komplexum melynek megvalósításán az Első Magyar Bioetanol Kft. fáradozik. A kezdeményezés nem új születű. Már a virágzó cukorgyár idején is felvetődött a kukorica feldolgozás gondolata, terveztek ilyen projektet. Míg a cukorrépa feldolgozás szezonális a kukorica hálás, jól raktározható, az üzem szezonon kívüli szabad kapacitásának felhasználására ideális lett volna. Ma már nincs cukorrépa feldolgozás, viszont erőforrás lenne még több mint akkor, Az 2006-ban alapított Első Magyar Bioetanol Kft. már a kezdetben beadta az engedélyeztetési terveket amiből máig sajnos nem sok minden valósult me
g. A környékbeliek nagyon reménykednek az E85 üzemben de sajnos egyre kevésbé látják reálisnak.
A történet talán mégsem ért véget ugyanis 2010. március 18. Magyar Közlönyben megjelent 61/2010. (III. 18.) Korm. rendelet szerint Az EM-Bioetanol Kft. Bioetanol-Biogáz-Kiserõmû projektet kiemlet beruházásnak nyilvánította. Az NFGM/1713/2010 számú tervezet mindenki számára megtekinthető.

Mi az, hogy jelentős beruházás?
Nemzetgazdaságilag jelentős beruházások hatósági eljárásainak egyszerűsítése és gyorsítása, amely csökkenti a működő-tőke beruházások adminisztratív terheit. A gyorsított ügyintézés erősíti a közigazgatás szolgáltatási jellegét, amely ösztönzőleg hat a Magyarországon megvalósuló vagy megvalósítani tervezett beruházásokra. (NFGM/1713/2010)

"A beruházást megvalósító projekt-cég alapítói Hajdú-Bihar megye jelentős agrár-vállalkozói, akik saját kapacitásaik és az általuk integrált több száz mezőgazdasági termelő révén rendelkeznek azzal az erővel, képességgel, amely a biztonságos nyersanyagellátó rendszer működtetéséhez szükséges." - olvasható a www.embioetanol.hu oldalon.

A tulajdonos:
EM-Bioetanol Kft.
4183 Kaba, Meteorit út 5.,
Cégjegyzékszám: 09-09-012722
Statisztikai szám: 13764461-1592-113-09
Adószám: 13764461-1-09
Közösségi adószám: HU13764461
Telefon: 54/ 520-500
Fax: 54/520-501
E-mail:info (a) embioetanol.hu

http://maps.google.com/maps/ms?ie=UTF8&hl=hu&t=h&msa=0&msid=105180257223379074781.00048ba95360f38ddc5b9&ll=47.353594,21.247387&spn=0.040704,0.085831&z=13&output=embed
Cím nélküli nagyobb térképen való megjelenítése
EM-Bioetanol Kft. fő tevékenysége etilalkohol és biogáz gyártás lenne valamint ezzel kapcsolatosan kis erőművet üzemeltetne (szerintem a kis erőmű a már meglévő cukorgyári hagyaték). Barnamezős beruházás bár a tervek szerint a cukorgyár meglevő infrastruktúráját is hasznosítanák (külterület 0513/3 hrsz. ingatlan). A bioetanol előállítási technológiája a Hungranához hasonló fermentációs technológia. A tervezett technológiája a későbbi II. generációs bioetanolt termelésre történő átállásra is alkalmas.
A tervek szerint 288.000 tonna kukoricából évi 101.123 m3 bioetanolt, 55.400 MW villamos energiát és 2.376 tonna csíraolajt állítanának elő. A termelt bioetanolt mind a hazai, mind a külföldi piacon tervezik értékesíteni.

Összesen 90 dolgozót foglalkoztatnának (bioetanol üzem: 42, biogáz üzem: 13, kis erőmű: 12, egyéb, irodai: 23 fő) de nyilvánvalóan a gyártással kapcsolatban a környék mezőgazdasága és a szállítás is érintet lenne ismét, így további 700-800 főnek is munkát teremtene a gyár. A környéken több mint 40 ezer hektár kiváló minőségű föld alkalmas kukoricatermelésre, 100.000 tonna kukorica 10 km-en belül teremne. Az alapanyagok egy részét közvetlen beszállítással, deponálás és átrakás nélkül dolgoznák fel. A helyi tárolási kapacitás 30 napi működést biztosítana.
A hivatalos engedélyek tekintetében az Egységes Környezethasználati Engedély és az építési engedély is jogerős, tehát (pl. a dunaföldvári üzemmel ellentétben) elvi akadálya nincs az építkezésnek. Mi oka van hát hogy a területen nem szorgoskodnak az építőmunkások?
A válasz nagyon egyszerű: a pénz.
A jelenlegi gazdasági helyzet nem kedvez a beruházásoknak, ráadásul a mezőgazdaságra épülő vállalkozás esetében sok a komoly bizonytalansági tényező kiszámíthatatlan a megtérülés. Rengeteg pénzről beszélünk, és bár a Sárrét összefogása ezen a területen példamutató, mégsem úgy mennek a dolgok ahogy kéne.
Az építés az eredeti tervek alapján 2008. október 1. – 2010. december 31. között történne. Ennek realitása szinte semmi, mert bár már rengeteg pénzt fordítottak a terület régészeti feltárásaira a meglévő épületeket csak számítógépes rajzon látni. A következő pár hónapban már nem történik csoda az biztos.
Én azért reménykedem, és megpróbálom megkeresni az illetékeseket a témában. Remélem - és a kabaiak is remélik - lesz még folytatás.