Motalko, akkor és most

"A történelem ismétli önmagát" - ez a kiváló közhely jutott az eszembe, amikor rátaláltam a huszadikszazad.hu oldalon a Motalkoról szóló írásra.
Az említett weboldal egy igen érdekes történelmi gyűjtemény, 1900. január 1-től gyűjti össze az elsősorban magyar vonatkozású könyvtári dokumentumokat. Általában kevés anyagot találni az 1927. és 1942. között forgalmazott 1:4 benzin alkohol arányú keverékről a Motalkóról. Élő szóban Landthaller Tasziló bácsi mesélt róla, amit annak idején publikáltam (Ahol alkoholt mértek 1936-ban is). A Huszadik század oldal most két eredeti dokumentum szövegével is megörvendeztetett.

Motalko a régi hetes mellett

Mindkét írás 1929-ből származik, a Motalkó megjelenése utáni kezdeti évekből. Olyan, mintha az E85-ről 2009-ben beszélnénk. A szöveg megdöbbentő, a Motalko márkanevet nyugodtan kicserélhetnénk E85-re, és az írás azonnal aktuális. Minden érdeklődőnek kötelező olvasmány.

Az első:
1929. november - Benzin helyett motalkót!

"Motalkó harctól hangos a magyar közgazdasági élet sajtófrontja.
A motorszesz ellenségei pénzt, összeköttetést, fáradságot nem kimélve igyekeznek a közvéleményt a motalkó ellen hangolni." - szól az első bekezdés. Azt hiszem, ehhez felesleges bármit hozzáfűzni, változás máig nem történt, pedig a megoldást már 82 évvel ezelőtt is világos volt:
"A mi szempontunkból csupán azt jegyezzük meg, hogy nemzetgazdasági szempontból igen fontos olyan üzemanyag univerzális használata, mely tökéletesen pótolja az import-benzint és hatása müszakilag egyenértékü azzal."

A másik cikk a Motalko által okozott műszaki problémára hívja fel a figyelmet.
1929. december - Vigyázat! Motalkó!

Akkoriban a karburátor, azaz a porlasztó szolgáltatta a megfelelő üzemanyag keveréket. Ez a berendezés - ahogy ma is - tökéletesen ellenállt a szesznek. Egy probléma adódott, amikor az amerikaiak - gondolom már akkor is költségcsökkentésből - megpróbálták kiváltani a rézből készült úszót ragasztott parafával. A cikk tanulsága szerint ennek a lakkját oldta az alkohol, és üzemeltetési problémákat okozott. Talán nem véletlen, hogy a parafa úszó nem terjedt el, később műanyagra váltottak.

Mindig furcsa érzés tölt el ha régi műszaki leírásokat olvasok, megragad a kor hangulata és szívesen ott lennék. De úgy néz ki, a Motalko híveként nem lenne könnyebb dolgom abban az időben sem.

Wartburg 1.3 E85-tel (II.)

Karburátoros jármű E85 alakítása elméletben nem túl bonyolult, mégis kevesen mernek belevágni. Az etanolblogon bemutatott átalakítások is elsősorban házilag elvégzett munkák. Ha valaki egy autószerelőt talál meg egy ilyen faladattal, ne számítson meleg fogadtatásra. Én eddig egy szakembert ismertem, aki bele mert vágni ilyen feladatba, ennek eredményeként született például az alkoholos Yamaha Fazer is.
Most az egyik, - egyébként elektronikus átalakításokat végző - műhelytől kaptam egy levelet, melyben egy 4 ütemű karbis Wartburg átalakításáról árulnak el részleteket. (Régebben már volt egy Wartburg 1.3 átalakításról szóló írás, ami szinte teljes egészében összecseng ezzel a mostanival)

"Első körben felmértük a motor állapotát és megállapítottuk, tökélestes és alkalmas lesz az etanolos működéshez.

Az átalakítást a karburátor szabályzásával, átfúvókázásával kezdtük. Az alap 110-es főfúvókát 150-re dörzsáraztuk. Ebben az autóban egytorkú, gyorsító fúvókás rendszerrel ellátott motor van ezért úgy gondoltuk másféle változtatás nem szükséges. Csupán megnöveltük 25-30 %-al a fúvóka átmértjét, ennyi történt. Összeszerelés után szegény motor nyöszögött dadogott, ezért azt hittük nem megfelelő a kalibrálás. A műszeres gyújtásellenőrzés után rájöttünk, hogy ha az alap előgyújtást előreállítjuk 12-14 fokra a motor életre kell (de még menyire).

Egy apró tanács: ha ha valaki belevág, 3000 fordulaton "0" fok legyen a gyújtás strobival ellenőrizve, így garantálom istenien megvadul. Tapasztalat amit a tulajunk elmondod, hogy 20%-al nőtt a fogyasztása de alulról sokkal nyomatékosabb a motor és még az indítása is sokkal könnyebb.
Tehát én csak javasolni tudom régebbi autó átalakítást is.

üdv Orbán Robi"

Az etanol nem metanol

Erősen kerestem a Chevrolet Lumina APV 3.1 V6 elektromos kapcsolási rajzát az interneten, amikor látómezőmbe került egy 1995-ös Chevrolet Lumina (nem egyterű) használati utasítása. Míg az APV egy egyéniség, a mezei változatnál unalmasabb jármű kevés van. De nem is ez az érdekes, kíváncsiságból az üzemanyag specifikációhoz lapoztam, és mit látok egy fekete keretben: garanciavesztésre figyelmeztetnek, amennyiben egy bizonyos anyagot tartalmazó üzemanyagot alkalmaznánk. Egyenesen megtiltják, és felhívják a felhasználó figyelmét a fém alkatrészek korróziójára, a műanyag és gumi alkatrészek károsodására. Hú de ismerős valahonnan, csak nem ettől óvnak a szkeptikusok?
Egy probléma van csupán, nem ethanol hanem methanol szerepel a sorok között. Óriási különbség.

A metanol valóban gondot okozhat

Legutoljára egy bioüzemanyagok szabványosításához kapcsolódó szakmai fórumon futottam bele a gyakorlatba, amikor is a MOL-os előadók hevesen bólogattak egy érdeklődő kérdésére, aki a szokásos üzemanyag tömítések elpusztulásáról kérdezősködött. Ekkor már nem bírtam magammal, és elítélendő módon vitába keveredtem. Egyszerűen azt állították, hogy már az E5 bevezetésekor tömítéseket kellett cserélni. Kértem, mutassanak egy "tömítést" a jármű üzemanyag rendszerében. Ekkor kiderült, hogy ők a saját rendszerük tömítéseiről beszélnek, én értettem félre. Itt gyorsan visszafogtam magam, mert szívesen feltettem volna a kérdést, hogy saját bevallásuk szerint olyan üzemanyagot forgalmaznának, ami tönkretenné az üzemanyag rendszert? Vicc az egész.

Egyébként érdekes volt az egész rendezvény, ahol gyakorlatilag a második generációs dízel üzemanyag fényezése volt a fő csapásirány.

E85 átalakító elektronika típusbizonyítvánnyal

Mostantól a BioETUN programozható E85 átalakító elektronikák is rendelkeznek EK Típus-jóváhagyási Bizonyítvánnyal. Eddig kizárólag az POWERTUNING PT-E85 benzin-etanol átalakítója használhatta az "e7" jelet, mától már két hivatalosan szerelhető készülék kapható hazánkban.

A típusbizonyítvány kiadása előtt a készülékek műszaki hátterét vizsgálják, azt, hogy az elektromos berendezés működési paraméterei megfelelnek-e a hatályos előírásoknak. A készülékeket vizsgálat alá veszik, rádiófrekvenciás méréseket végeznek, vizsgálják a kibocsátott sugárzásokat, illetve azt, hogy rádiófrekvenciás jelek hatására miként működnek. A műszaki biztonság mellett a gyártást is ellenkörzik. Az összes vizsgálat arra irányul, hogy a beépítendő készülék műszakilag megfeleljen az autóipari elvárásoknak.

A jóváhagyás önmagában nem jogosít az átalakításra, csupán az alapot képezi, így magában sajnos kevés. A készülékek járműbe építése, vagyis az átalakítás, - Magyarországon - csak az illetékes Megyei/Fővárosi Közlekedési Felügyelőség átalakítási engedélye alapján történhet.

Hogy ez az engedélyeztetés miként történik, fogalmam sincs. Próbáltam telefonon keresni a megyei illetékes felügyelőséget, de sajnos csak sípoló faxokba, és/vagy végtelenbe csöngő telefonokba futottam. Megpróbáltam az e-mailt is, jelenleg várom a választ.

Most kaptam egy barátomtól a híreket. A hivatalos engedélyek megszerzéséhez a következőket kell beszerezni:

• Az említett típusbizonyítvány.
• Származási papírok, számlamásolat.
• Beszerelői nyilatkozat.
• Átalakítási engedély iránti kérelem.
• A jármű dokumentumainak másolata.
• 12 000 forint befizetése az engedély kiadásához.

Az engedélyt a megyei illetékes hatósághoz kell beadni, elbírálás 2-3 héten belül.
Természetesen van egy soros, vagy soron kívüli műszaki vizsgáztatás, aminek keretein belül ellenőrzik a beépítést, és hitelesítik azt.
Ha megfelel, akkor adatlapra vizsgázik a jármű és valamelyik okmányirodában még 2300 Ft befizetése ellenében beírják a forgalmiba az átalakítási engedély számát, és a benzin és e85 kettős üzemet.

Ha jól számolom, ez a kaland műszaki vizsgával együtt körülbelül 35 000 Ft.

Hol készül a hazai E85?

Annak idején a Szabadegyházai Szeszipari Vállalattól vásároltam keményítőt. Arra emlékszem, hogy már a gyárhoz közeledve élesztőszag terjengett, és amerre jártam, mindenhol fehér por szállt. Azóta sokat változott az üzem. Az 1971-ben alakult állami vállalatot annak idején is külföldi tőkével tuningolták fel, 1981-ben a gyár próbaüzemekor 400 tonna kukoricát tudott feldolgozni naponta, és a fő profil akkor is az izocukor és szesz volt.

A cég története ettől sokkal régebbi. Mint Kisperkátai Szeszgyár és Finomító 1912-ben már szeszt állított elő cukorrépából. A háború előtt glicerint termeltek, ami hadiipari alapanyag, ezért 1945-ben a visszavonuló németek felrobbantották az üzemet. Az újjáépített gyár ismét gyártott alkoholt is, illetve napraforgómaghéjból készítettek szerves vegyületeket.

2008-ban átadott - az E85 gyártásra szánt - új alkohol üzemre százmillió eurót költöttek

1990-ben a privatizáció elérte a céget, az osztrák Agrana csoport megvásárolta a tulajdon 49 százalékát az államtól. Ekkor történt a névváltoztatás is, a Hungrana név utal a külföldi tulajdonosra. Az osztrák élelmiszeripari holding 1988-ban alakult három cukor, egy burgonyakeményítő és egy kukoricakeményítő gyárral. Mára több gyára van a környező országokban Szlovákiától Bosznia Hercegovináig. Magyarországon tulajdonosa volt az ercsii (1997), sárvári (1999), ácsi (2002), és a petőhőzi (2009) cukorgyáraknak, melyeknek már se hírük se hamvuk. A gyümölcsfeldolgozó iparban is jelentős szerepet tölt be, erről a kelet-magyarországi almatermesztők sokat tudnának beszélni.

A külföldi tulajdonos nem csak nevében hozta a változást. Jelentős beruházásokkal a Hungrana termékskálája bővült, megjelentek az izoszörpök, a cukros ragacsos levek. Három évre rá az állam a maradék 51%-ot is eladta, a belga Amylumnak. A kukoricafeldolgozás napi 1200 tonnára bővült, a Hungrana Európa legnagyobb izocukor gyára lett.

Ide kapcsolódnak a tankerek

Jelenleg a Hungrana Kft. tulajdonosa fele fele arányban az Agrana és az Eaststarch. Az utóbbi egy "joint venture" mely szintén 50-50%-ban egyesíti az operatív munkában részt vevő Tate & Lyle-t és az passziv ADM-et.
Az angol Tate & Lyle 1973-ban szerzett részesedést az Amylumban majd 2000-től teljes tulajdonosa lett. A Tate & Lyle élelmiszeri mamutvállalatnak 30 gyára van világszerte, élelmiszer, ital és egyéb ágazatban gyártanak speciális élelmiszer-összetevőket. Az illinois-i székhelyű ADM több mint 240 helyen van jelen. Az 1902-ben alapított cég élelmiszer- és takarmány-összetevőket, állati takarmányokat, valamint bio üzemanyagokat gyártanak.

Mint látjuk, komoly tapasztalatú multik állnak a Hungrana mögött. Nem is csoda, hogy Európa legnagyobb kukorica feldolgozó üzeme lett, mely az unió legnagyobb izocukor kvótájával rendelkezik. Bár nekem nagy bánatom, hogy nincs magyar tulajdonosa, de ne feledjük, hogy helyben 285 főnek biztosítanak munkát, valamint rengeteg gazdának jelentenek folyamatos felvásárlási piacot. Az E85 gyártás tekintetében hazánkban egyedülállóak, és úgy néz ki, a közeljövőben ezen a téren nem lesz változás.

Gyakran éri vád a bioalkohol támogatóit azért, mert az értékes élelmiszeripari és takarmánykukoricát elpocsékolva az üzemanyag előállítást helyezik előtérbe. Bár lehet, hogy ez máshol megállja a helyét, de hazánkban másként alakul. A Hungrana speciális kukoricafeldolgozásánál hulladék nem keletkezik, a gyártás során elsősorban az élelmiszeriparnak dolgoznak, az E85 tulajdonképpen csak melléktermék.

Aki szeretne belemerülni az E85 gyártás rejtelmeibe, olvassa el a részletes leírást az autopro.hu oldalon:
Hogy készül az E85 Magyarországon?